Zorcsi ezen a képen éppen azt magyarázza a macinak, hogy milyen vicces volt, amikor anya ott állt a tele pelenkával a kezében, amit sehova nem tudott letenni, mert csurgott belőle a kaka, és akkor valaki lepisilte anyát. Egyébként ez az első saját rucija, amit visel, 44-es kutyás rugi nemisbékától, a sapka meg Kenguru Gold (ez az egyetlen normál áras termékük).
A kakás incindensnél egyébként az volt a legviccesebb, hogy mindketten meghatottan dicsérgettük utána Zorcsit, mert ez az input/output probléma érzékeny kérdés még. Amúgy asszem, sikerült beletanulnom a gyerekbe, leszámítva, hogy szopni nem hajlandó,mióta összeköltöztünk, csak a szájába veszi a mellem, nagyokat vigyorog, és átszellemült képet vág, de nem csinál semmit. Viszont cumisüvegből tök jól eszik, mióta beszereztem két Nukot, és kitanultam a kívánt hőmérsékletet, még teázik is utána (nem érdekel, hogy az nem anyatej, szomjas, és szereti a teát).
A PIC-en meg kiemelt ügyféllé váltam (helyileg nem ott vagyunk most), soha nem kell csengetnem, csak bemehetek, mosolyognak rám a nővérkék, plusz megtanultam magunknak kaját kiadagolni/melegíteni, tök jól megy ez nekünk, na.
Tényleg nagyon jó lehet nektek!
Hétvégére hazamehettek, ugye? A szopizással meg ráértek otthon elbíbelődni, Zének is meg kell szokni az új helyet, menetrendet.
(Én csak naponta egyszer nyúztam a gyereket szopizással, egyébként örültem, hogy cumiból megeszi az adagját. Majd mikor az az egy szopi ügyesen ment már, akkor jött a második, utána napi négy, és így tovább. 2,5 kiló volt, mikor már volt annyi ereje, hogy minden étkezés szopizás legyen.)