Apjaneve Dániel Zoárd Vulkán Turul Kilián nyuszizsiráfmalac ma egy hónapos.
Ma reggel a főnővér volt bent (igazából asszem, nincs ilyen titulusa, csak ő tanította be a többit, egy kedves, komoly nő) és a főorvosnő, aki szintén egy kedves, komoly nő, aki azt szereti, ha rend van, és fegyelem, úgyhogy nem mehettem át a szomszéd szobába megnézni Sárát, ahogy megbeszéltük az anyukájával, majd ha a barnaszemű, vagy S. B. lesz, akkor csináljuk az ereszdelahajamat. Zorcsi viszont komoly nagyfiúsan felöltözve várt engem, macis bodyban, és amikor kérdeztem a nővért, hogy sátoros ünnep van-e, vagy mi, azt mondta, hogy azért adta rá, mert szeretné, ha kivenném a gyereket. Mert nemsokára engedik szopni, és addigra be kell gyakorolnom, hogy kell tartani.
Hát nekem nem kellett kétszer mondani, megdicsőülten üldögéltünk ott egymással egy húsz percet, Zorcsi feje pont befér a bal tenyerembe, többi része az akaromra, és akkor marad még egy teljesen üres kezem. Egyébként most már ugye nem lógnak belőle csövek, és a véroxigénmérőt is levette a nővér a szeánsz idejére, amitől rögtön két dolog jutott eszembe, 1. hogy úristen-úristen-úristen, most hogy fogom tudni, hogy jól van-e, igaz, vigyorog, de mi van, ha csak udvariasságból, 2. hogy most akár el is szaladhatnék vele. Zorcsa meg vigyorgott és cuppogott, úgyhogy ő is elfoglalta magát a saját szintjén, elvoltunk, na. Aztán én vehettem le róla a külső réteg ruhát, amikor visszakerült, hát nem mondom, ördöglakat, de megoldottuk.
Egyébként nagyon kíváncsi vagyok már, milyen színűlesz a szeme, a nővér szerint akinek nagyon világoskék, annak úgy is marad, akinek szürkéskék, abból bármi lehet, Zé meg határeset a kettő között, esküszöm, most már elmegyek jósnőhöz,mert nem bírom ezt a feszültséget.
Ma reggel a főnővér volt bent (igazából asszem, nincs ilyen titulusa, csak ő tanította be a többit, egy kedves, komoly nő) és a főorvosnő, aki szintén egy kedves, komoly nő, aki azt szereti, ha rend van, és fegyelem, úgyhogy nem mehettem át a szomszéd szobába megnézni Sárát, ahogy megbeszéltük az anyukájával, majd ha a barnaszemű, vagy S. B. lesz, akkor csináljuk az ereszdelahajamat. Zorcsi viszont komoly nagyfiúsan felöltözve várt engem, macis bodyban, és amikor kérdeztem a nővért, hogy sátoros ünnep van-e, vagy mi, azt mondta, hogy azért adta rá, mert szeretné, ha kivenném a gyereket. Mert nemsokára engedik szopni, és addigra be kell gyakorolnom, hogy kell tartani.
Hát nekem nem kellett kétszer mondani, megdicsőülten üldögéltünk ott egymással egy húsz percet, Zorcsi feje pont befér a bal tenyerembe, többi része az akaromra, és akkor marad még egy teljesen üres kezem. Egyébként most már ugye nem lógnak belőle csövek, és a véroxigénmérőt is levette a nővér a szeánsz idejére, amitől rögtön két dolog jutott eszembe, 1. hogy úristen-úristen-úristen, most hogy fogom tudni, hogy jól van-e, igaz, vigyorog, de mi van, ha csak udvariasságból, 2. hogy most akár el is szaladhatnék vele. Zorcsa meg vigyorgott és cuppogott, úgyhogy ő is elfoglalta magát a saját szintjén, elvoltunk, na. Aztán én vehettem le róla a külső réteg ruhát, amikor visszakerült, hát nem mondom, ördöglakat, de megoldottuk.
Egyébként nagyon kíváncsi vagyok már, milyen színűlesz a szeme, a nővér szerint akinek nagyon világoskék, annak úgy is marad, akinek szürkéskék, abból bármi lehet, Zé meg határeset a kettő között, esküszöm, most már elmegyek jósnőhöz,mert nem bírom ezt a feszültséget.
Képetképet.