A tegnap azért nem maradhatott el a szokásos hétfői para nélkül, ugyanis kiderült számomra, hogy a gyermek még a születési súlyát sem szedte vissza, most 1170 g, ügyeletes orvost égen-földön nem találtam, úgyhogy szépen magamban kikövetkeztettem, hogy Zoárd minden bizonnyal képtelen emészteni, csak nem vették észre, mert nem figyelnek rá eléggé. Emiatt fél éjjel nem aludtam. És a fiúm sem azt mondta, hogy "nem, nincs semmi baja", hanem azt, hogy kérdezzem meg az orvost.
Aztán reggel rohantam be, fejtem, rémképeket láttam a kis auschwitzi szökevényről, és amikor bementem hozzá, olyan forró volt, és olyan magas a pulzusa, hogy biztosra vettem, tényleg halálosan beteg, én már tegnap is sejtettem ezt, hiába, az anyai ösztön. Drámázásom következtében a doktornő a kis fenekébe dugott egy lázmérőt (nem mertem tiltakozni az eljárás ellen, mert tudtam, hogy most élet-halál forog kockán), és nagyon kedvesen közölte velem, hogy csak melege van a Daninak. És ha akarom, pelenkázzam én át. És holnap kenguruzhatok vele (=kivehetem a dobozból és a mellkasomra tehetem). És a koraszülöttek mindig később szedik vissza a születési súlyukat, de kicsi Zé korának megfelelő ütemben gyarapodik. Ennyit az anyai ösztönről.
Szóval Apjaneve Dani Zoárd Vulkán Turul Kilián a fiúm termosztátját örökölte, a fiúm is haldoklik 17° fok felett ugyanis, és kabátban szerintem csak egyszer láttam, amikor -10 fokban utaztunk fel órákon keresztül egy nyitott terepjáróban Shandakphuba. Zoárd mindenesetre kapott egy borogatást, meg nyitvahagyhattam egy ideig a dobozát, bent is lejjebb vették neki a hőmérsékletet, és akkor megnyugodott. Amúgy most, pelenkázás és krémezés közben döbbentem rá érzelmi szinten, hogy ez a gyerek nem a kórház tulajdona, amivel játszhatok egy kicsit, ha jól viselkedem, hanem az én gyerekem, akiről én fogok gondoskodni, csak most egy picit ott lakik. De holnap már megfoghatom a kezemben.
Aztán reggel rohantam be, fejtem, rémképeket láttam a kis auschwitzi szökevényről, és amikor bementem hozzá, olyan forró volt, és olyan magas a pulzusa, hogy biztosra vettem, tényleg halálosan beteg, én már tegnap is sejtettem ezt, hiába, az anyai ösztön. Drámázásom következtében a doktornő a kis fenekébe dugott egy lázmérőt (nem mertem tiltakozni az eljárás ellen, mert tudtam, hogy most élet-halál forog kockán), és nagyon kedvesen közölte velem, hogy csak melege van a Daninak. És ha akarom, pelenkázzam én át. És holnap kenguruzhatok vele (=kivehetem a dobozból és a mellkasomra tehetem). És a koraszülöttek mindig később szedik vissza a születési súlyukat, de kicsi Zé korának megfelelő ütemben gyarapodik. Ennyit az anyai ösztönről.
Szóval Apjaneve Dani Zoárd Vulkán Turul Kilián a fiúm termosztátját örökölte, a fiúm is haldoklik 17° fok felett ugyanis, és kabátban szerintem csak egyszer láttam, amikor -10 fokban utaztunk fel órákon keresztül egy nyitott terepjáróban Shandakphuba. Zoárd mindenesetre kapott egy borogatást, meg nyitvahagyhattam egy ideig a dobozát, bent is lejjebb vették neki a hőmérsékletet, és akkor megnyugodott. Amúgy most, pelenkázás és krémezés közben döbbentem rá érzelmi szinten, hogy ez a gyerek nem a kórház tulajdona, amivel játszhatok egy kicsit, ha jól viselkedem, hanem az én gyerekem, akiről én fogok gondoskodni, csak most egy picit ott lakik. De holnap már megfoghatom a kezemben.
:)))))))))
igen, a te pici fiad és majd a te nagy fiad lesz. és ez nagyon jó. vicces, eddig is olvastalak, meg aggódtam, meg minden, de valahogy ezen a poszton érzékenyedtem el mindezidáig leginkább. biztos a meleg :))