2008. máj. 19. 17:26 - írta: lucia - Kategóriák: 2. trimeszter
Nagydarab állat gyermekünk, Zoárd (verőlegény lesz belőle, akárki meglássa) az elmúlt két hétben 50% súlygyarapodást produkált az ultrahang szerint (490g-ról 750g-ra), szóval nem véletlen, hogy napról napra nő a hasam (ami egyébként minden reggelünk 15 percig tartó témája a munkahelyen, és nem én hozom szóba). Egyébként is jóképű magzat, úgy képzelem legalábbis. Amúgy az orvos szerint beléptem a harmadik trimeszterbe, amivel én határozottan nem értek egyet. Jómagam ugyanis úgy számolom, hogy - legalábbis, ha feltételezzük, hogy szexeltem a fogantatás időpontjában - fiúgyermekünket december 2.-án hoztuk össze (ó, azok a hosszú, mikulásváró esték, írta nekem a nemisbéka), vagyis valóban 26+1 hetes vagyok, de a tél az első trimeszter, a tavasz a második, majd júniusban kezdem a harmadikat, és nem vagyok hajlandó erről szemantikai vitát nyitni.
(Amúgy, ha már szóba került a fogantatás, olvastam valamelyik kismama magazinban, hogy mennyire fontos a belső harmónia megteremtése ahhoz, hogy a petesejt beérjen / megtermékenyüljön / megtapadjon, asszem, ezen a ponton hajítottam a kukába, december 2. körül ugyanis én magam voltam a megtestesült hisztéria, dühös voltam a fiúmra, sorozatgyilkosos könyvet fordítottam napi 16 órában, ráadásul erősen el voltam csúszva a határidővel, és ez igen zaklatottá tett még pluszban, bagóztam, mint állat, inni csak azért nem, mert folyton vezettem, ráadásul fogamzásgátlót szedtem, szóval mindent egybevéve, csodálkozom, hogy akadt, aki egyáltalán bottal megpiszkálni hajlandó volt, még szerencse, hogy a fiúm nem túl igényes fajta (barlangász lelkialkat), úgyhogy Zoárdnak esélye nyílt becsusszanni.)
(Amúgy, ha már szóba került a fogantatás, olvastam valamelyik kismama magazinban, hogy mennyire fontos a belső harmónia megteremtése ahhoz, hogy a petesejt beérjen / megtermékenyüljön / megtapadjon, asszem, ezen a ponton hajítottam a kukába, december 2. körül ugyanis én magam voltam a megtestesült hisztéria, dühös voltam a fiúmra, sorozatgyilkosos könyvet fordítottam napi 16 órában, ráadásul erősen el voltam csúszva a határidővel, és ez igen zaklatottá tett még pluszban, bagóztam, mint állat, inni csak azért nem, mert folyton vezettem, ráadásul fogamzásgátlót szedtem, szóval mindent egybevéve, csodálkozom, hogy akadt, aki egyáltalán bottal megpiszkálni hajlandó volt, még szerencse, hogy a fiúm nem túl igényes fajta (barlangász lelkialkat), úgyhogy Zoárdnak esélye nyílt becsusszanni.)
Offtopic: a „v. ö.” (vö. helyett) még csak elcsusszan, de a „2.-án” mellett fölmerül a gyanú, hogy a hatesztendős Zoárd (aki addigra ugye perfektül három nyelven) esetleg megjegyzéseket tesz a helyesírásodra... (Nem beszólásnak szánódott, csak nem bírtam kihagyni, bocsánat.)