kicsi malac

Hétvégén váratlanul (derült égből) felvetette a fiú, hogy most már igazán el kellene döntenünk, mit mondunk az ismerőseinknek, terveztük-e a gyereket, vagy nem. Erre egy kicsit meghökkentem, hogy szerintem nem terveztük, legalábbis nem esett szó ilyesmiről, csak július tájékán, akkor is "jaj, de jó, hogy nem vagy terhes" kontextusban, annak, hogy én miről ábrándoztam, és miről nem, nincs jelentősége; és akkor kiderült, hogy a fiú bizony tervezte, csak nekem nem szólt, mert minek. Amikor felvetettem, hogy ha szólt volna, esetleg abbahagyom a fogamzásgátlót, szedek elevitet, meg mittomén, sportolni kezdek, akkor hosszasan (meglehetősen csúnyán) nevetett rajtam, és végül be kellett látnom, hogy van igazsága.

Szóval a hivatalos verzió asszem az, hogy terveztük, amit meg majd a barátnőimnek sírok el habos kakaó felett, az az, hogy tekintet nélkül bármire, akaratom ellenére teherbe ejtett az az állat.